táv: 28.7km, átlag: 14.2km/h, max: 50.5km/h, nettó idő: 2:02h, bruttó idő: 4:30h, szintemelkedés: 700m
Négynaposnak indult, háromnapos lett Pireneusok túra case barátommal. Kora reggeli indulás, majd másodosztályú vonatokon zötykölődés szinte egész nap, valamikor koradélután érkeztünk csak meg Trempbe. Innen az út pár rövid lejtőt leszámítva szinte csak emelkedett. Itt elkezdtem érezni, hogy gondok lesznek, a viszonylag enyhe, de hosszú emelkedőn az országúti áttételek a csomagokkal rakott bringán nagyon kevésnek bizonyultak, nem is tudtam mindenhol kiállás nélkül tekerni, nem hogy pörgetni, amit szerettem volna a térdem miatt. Terveink szerint az 1250 méteren levő Coll de Faidella-nál, a csúcson sátoroztunk volna, de az utolsó kilométereken minden fizikai és lelki erőnk elfogyott, már sötétedett is, hagytuk a fenébe, sátrat vertünk az első alkalmas helyen. Bőséges tésztázás, majd alvás.
 Tremp, kulacsok feltöltése, majd indulás |
 lassan, de határozottan emelkedik az út |
 Tremp után |
|
 Isona után, eső előtt, már látjuk, mit kell ma még megmászni |
|
 eső után, felfele |
|
 esti csendélet |
|
táv: 79.8km, átlag: 18.9km/h, max: 56.4km/h, nettó idő: 4:13h, bruttó idő: 9h, szintemelkedés: 900m
Kellemes reggeli ébredés, nyoma sincs a tegnapi lehangoltságnak, megállapodunk, hogy reggeli és egyebek előtt lenyomjuk még a hátralevő 3-4 km-t a csúcsig, aztán levitorlázunk Bóixolsba, és kulturáltabb körülmények között megreggelizünk. Azért 1-1 műzliszelet lecsúszik, hogy legyen mivel elindulni. Nem is okoz gondot a hágó, és a hegyek közt lélegzetelállítóan szép helyeken zúgunk lefele. Sajnos az aszfalt elég kátyús, így a lejtők élvezetéből nekem nem sok marad, próbálom visszafogni a biciklit, lassabban nem ráz annyira.
Begurulunk Bóixolsba, barátságos kis falu, egy kútnál leülünk, és öreges tempóban eltüntetünk jópár szendvicset. A nap is süt már rendesen, mire továbbindulunk, az 1380 méterre vezető Coll de Boixols hágóhoz. Egész élvezem a csuklógyötrő lejtő után a komótos emelkedőt, ami a végére azért kivillantja a foga fehérjét, egy párszáz méteres szakaszon olyan meredekbe fordul, hogy kiállva kell letaposnom a végét. Innen lejtő, 15-20 kilométeren át. Ezt viszont a csuklóm és később már a vállam se bírja, sajnos négszer-ötször meg kellett álljak pihenni, maszírozni, mert már nem bírtam rendesen tartani a kormányt. Ez megadta a végső lökést az útvonalmódosításhoz, az eredeti tervek szerint ennél még durvább utak is lettek volna.
Coll de Nargóba beérve tehát a kitűzöttekkel ellentétben délnek fordulunk egy forgalmasabb, de tökéletes aszfalt úton. Itt hasítok, síkon a lejtőn produkált szenvedésnél sokkal gyorsabban tudok tekerni. A Segre folyó mentén száguldozunk, az út inkább lejt, mint emelkedik. Egy hatalmas felduzzasztott szakasz előtt keletnek fordulunk, Solsona felé. Már nem messze a nap vége, amikor egy ártatlan kis domb a túra legdurvább emelkedőjévé fordul. Összesen 4-500 méter lehet a szintkülönbség, de ennek nagy része 10%-os, tűző napon, kocsik közt. Csomó helyen csak kiállva tudok haladni, ami sokkal jobban fáraszt, pláne egy áttekert nap után. El se hisszük, amikor végre feltűnik a kapaszkodósáv vége tábla, majd a vigyázat, 10%-os lejtő... suhanás Solsonába, majd ki a kempingbe, ismét tészta, most sör is, aztán alvás.
 mászás 1. |
 mászás 2. |
 házak a völgyben |
 a csúcs után, lejtők |
 hegyek között Bóixols felé |
|
 lejtő, mert megérdemlem |
|
 reggeli után Coll de Bóixols felé |
|
 duzzasztógát a Segre-n, ez már a jobb út |
|
 fotó-pihenő |
 leágazás Solsona fele |
 a nap végi gyilkos emelkedő |
 vacsora |
táv: 54.3km, átlag: 22.9km/h, max: 48.1km/h, nettó idő: 2:22h, bruttó idő: 3:30h, szintemelkedés: 300m
Gyakorlatilag sík, de erős forgalmú úton indulunk tovább egy alapos szendvicsreggeli után. A tekerés egyhangúságát egy-két alagút oldja, elég furcsa érzés begurulni a szikrázó napról a szinte teljes sötétségbe, általában erős szembeszéllel... tekerünk is kifele ahogy csak bírunk. Közel sem örömbringázás nagyforgalmú autóúton fájó vállal és csuklóval hajtani, ezért a lehető leghamarabb vonatra szállnánk, és irány haza. A Súriában kinézett állomás viszont csak a térképen létezik, a valóságban csak egy tehervágányt találunk, mehetünk Manresáig. Az út szintjének legalább felét itt a városban szedjük össze szerintem, egy alapos emelkedő után találunk egy térképet, ahol kiderül, hogy a vasútállomásra menet nem kellett volna ezt a meredeket megmászni... sebaj. A vonatra még közel egy órát kell várni, teátrálisan elfogyasztjuk a maradék kenyerünket, aztán zakatolás haza, zuhany, és egy minden igényt kielégítő katalán vacsora, megdolgoztunk érte.
Mindent egybevetve élvezetes és tanulságos túra volt, egyértelművé tette, hogy nem szabad nagyobb hegyekbe, rossz mellékutakon országúti biciklivel elinduljak. Technikai gondom szerencsére nem volt a géppel, de a rázós lejtőkön a csukló és vállgondok mellett nem is éreztem nagyon biztonságban magam. Azt hiszem maradok a kisebb, szinte zéró csomagos 1-2 napos kiruccanásoknál, sokkal kevesebb a küzdés azokon a túrákon, és bőven van még felfedeznivaló hely a környéken is. Casénak ezúton is köszönöm a társaságot, összehasonlíthatatlanul jobb nem egyedül tekerni!
 kemping, tévedésből lakókocsik között sátoroztunk |
 szinte eseménytelen de jó aszfalt |
 kis pihenő (a látottak ellenére tényleg nagy volt a forgalom) |
|